Múlt :
Nem tudom, hogy sors szerűek –e azok, amik megtörténnek
velünk , nem tudom, hogy pontosan kiválasztottuk-e , hogy mit akarunk megélni a
leszületésünk után, vagy csak körvonalakban terveztük meg… később majd nyilván
kiderül.
Szeretem a csoda szót és szivesen mondom, hogy vannak
mindannyiunk életében csodák . Vannak élő csodák és élettelen csodák , persze
utóbbiakban is van élet jócskán.
Mi másnak nevezhetném azt , ha nem csodának, hogy egy nap,
egy teljesen átlagos nap úgy keltem fel:
üveget akarok festeni. Üveget –hallod ugye? Ez azért kicsiben más, mint papírra temperával festegetni. O
hozzáértéssel , O tapasztalattal és O infóval. Persze hatalmas kihívás és
nyilván szükségem volt a kihívásra, de akkor ezt még nem értettem, sem éreztem…
Aztán mi másnak nevezhetném , mint csodának, amikor egyszer
azzal keltem, hogy nem keresek tovább üvegest, aki levágja nekem az üveget
akkorára és olyanra, mint megálmodtam
–pláne hogy nem is szépen, hanem én magam tanulok meg üveget vágni.
Ugye érted? Üveget vágni ! Kemény és makacs valami , amitől minden értelmes ember fél kicsit,
hiszen éles és vág és szúr….az meg fáj.
És ráadásul lelke is van ám neki!
Az elmúlt jó pár évben minden üvegdíszemhez magam vágtam az
üveget és olyan nagyon érdekes. Vannak napok, amikor 20, vagy 30 akkora és
olyan üveget vágok , amilyet elterveztem és hamar egymás után… az az üveg
együttműködik. Aztán vannak napok, amikor 20-ból egy sem sikerül olyanra, mint
szeretném. Na az az üveg meg nem akar osztódni. Vagy akkor és ott nincs kedve,
aztán másnap lehet, hogy ő is meggondolja magát.
Én élvezem, ha máshol roppan el, mint terveztem és azt is,
ha egyet értünk . Utóbbi remek, előbbit elteszem, mert eljön az ő ideje is!
Volt idő, amikor meglepődtem , mert a régebbi „rossz” üvegeket válogatva pont
arra találtam rá, amit kerestem . Aztán már nem lepődtem meg, csak eltettem
mindet .
Mi másnak nevezhetném , mint csodának azt , hogy festés
közben , vágás közben, vagy fóliázás közben , vagy az elején –a tervezés
szakaszában, vagy a legvégén, amikor tisztítom és kiválasztom a szalagot…
minden egyes szakasznál lelkesedek és boldog vagyok ! Az alkotás fantasztikus,
nehezen megfogalmazható szabadság érzés és még annál is több! Ott vagyok és
mégis máshol. Ülök az asztalnál és egy részem a festésre koncentrál , egy másik
részem pedig nevetve szaladgál egy pipaccsal teli réten 28 fokban, napsütésben
és kellemes szellőben.
Közben pedig
folyamatosan villog egy neon felirat bennem: SZERETET!!!
Képzelj
magad elé egy tengerparti üdülőhelyet, ezen belül egy utcát, ahol hömpölyögnek
a nyaralók … Éttermek és bárok..zene , kellemes meleg szellő… és villognak a
fényes és színes neon feliratok a sötétben…
Na így villog a SZERETET bennem
alkotás közben!
Jelen:
Igazándiból idáig én gyűjtöttem az infókat és
próbálkoztam , meg nagyon azt hittem , hogy összerakok egy tuti kis külalakot ,
de azért hamar kiderült, hogy amit én elképzeltem , az már weblap készítés .
Nem tudok weblapot csinálni , úgyhogy a hangsúly legyen az üvegdíszeimen ezután
és biztosan nem véletlen, hogy így alakult !
Szeretném
egy helyen látni az összes kis díszemet -- talán Ti is szeretnétek már látni
őket-- szóval folyamatosan felteszem őket !
Nekem
az is öröm, ha megnézitek , de megrendelni is van lehetőség őket!
Jövő :
Na ez már a holnap, amikor már lesz némi fogalmad is arról, amiről idáig írkáltam...
Találkozunk!
